Szájzár / Szájnyitási korlátozottság
Az állkapocsízület egy ízületi fejből és egy ízületi árokból áll, ami között található egy porckorong (discus). Az állkapocsízület fiziológiás mozgásai során az ízületi fej és a porckorong együtt mozog. Hirtelen kivitelezett, nagy nyitásra (például ásítás, almába harapás) előfordulhat, hogy a porc áthelyeződik, leggyakrabban előrefelé. Ekkor hallható egy reccsenés, ami általában nagy fájdalommal jár, esetenként pár másodpercbe beletelik mire be tudjuk csukni a szánkat. A hasonló események után kialakuló szájzár a porc áthelyeződésének, diszlokációjának köszönhető, mely során a rágóizmok megfeszülnek, ezzel tovább gátolva a szájnyitás mértékét. Ilyenkor a porckorong kizáródik az ízületből, az ízületi fej elé kerül. Szájnyitás során az ízületi fej beleütközik a porckorongba, és nem tud tovább haladni, ezért a szájnyitás akadályozott, szájzár alakul ki. Leglátványosabb jele, a sérült oldal irányába történő korlátozott mértékű, ferde szájnyitás
Az idő múlásával spontán enyhülhetnek a panaszok, csökkenhet a fájdalom, nőhet és egyenesedhet a szájnyitás mértéke, de a porckorong adekvát kezelés nélkül nem kerül vissza élettani helyzetébe. Fontos, hogy a diszlokációt követően mihamarabb forduljunk fogorvoshoz vagy temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornászhoz. Minél kevesebb idő telik el a diszlokáció okozta szájzár kialakulását követően, annál nagyobb az esély a trauma előtti helyzet maradéktalan visszaállítására. Az akut discus diszlokáció az egyik leghatékonyabban kezelhető állkapocsízületi diszfunkció. Manuális technikával lazítjuk az érintett rágóizmot, majd ízületi trakciót alkalmazva az ízfelszíneket enyhén távolítjuk egymástól, annak érdekében, hogy legyen esélye visszahelyeződni a discusnak.
Izomeredetű probléma miatt lassan kialakuló szájzár:
Szájzár azonban nemcsak állkapocsízületi porc áthelyeződés hatására alakulhat ki. Gyakran előfordul izomeredetű probléma következtében kialakuló szájnyitási korlátozottság. Orális rossz szokások, például a nyelv szájpadlásra való vákuumos felszívása, a fogak szorítása, gyakori ajaknyalogatás vagy rágcsálás jelentős terhet ró az állkapocsízületre és a rágóizmokra egyaránt, mely az időmúlásával szájnyitási korlátozottság kialakulását okozhatja. Fájdalmassá válhat a beszéd, harapás, rágás, ásítás. A fájdalom kerülése érdekében sokszor próbáljuk kímélni a rágóizmainkat és keveset beszélni, evés során kisebbre nyitni, ezzel egy ördögi körbe kerülve. A szájnyitás kerülésével a rágóizmok tovább rövidülnek, így még fájdalmasabbá válnak a szájmozgások, melynek következtében még inkább kerüljük őket, végül kialakul a szájzár. Amennyiben a szájnyitási nehézség fokozatosan alakult ki, valószínűleg izomeredetű probléma okozza, ami állkapocsízületi gyógytornával sikeresen oldható.
Izomeredetű szájnyitási korlátozottság esetén az állkapocsízületi terápia központjában az orális rossz szokások tudatosítsa és leépítése, valamint a rágóizmok lazítása áll. A temporomandibuláris terápia során, segítünk az állkapocsízület és a nyelv nyugalmi helyzetének tudatosításában, így csökkentve a feszes izmokat érő terhet. A már kialakult görcsöket lágyrészmobilizációs technikával és lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal oldjuk. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, temporomandibuláris terápiával a feszes rágóizmok okozta szájzár megszüntethető.
Izomeredetű probléma miatt hirtelen kialakuló szájzár:
Hirtelen kialakuló izomeredetű szájzár leggyakrabban fogászati kezelést követően fordul elő. A hosszan tartó nyitás következtében a rágóizmok elfáradnak és védekező izomfeszülés jön létre. A védekező izomfeszülés lényege, hogy a szervezet érzékeli, hogy fájdalmas számára a hosszan tartó szájnyitás. Védekezés gyanánt annyira megfeszíti a rágóizmokat, hogy nem engedi létrejönni a fájdalmas mozgást, a szájnyitást és szájzár alakul ki.
Adekvát segítség nélkül a szájzár tovább fokozódhat. A fájdalmas szájnyitás miatt sokszor kerüljük a szájmozgásokat, melynek következtében az izmok tovább rövidülnek, még fájdalmasabbá válik a szájnyitás, ezzel egy ördögi körbe kerülve.
Fogászati kezelést követően az esetek többségében pár nap alatt spontán oldódik a szájzár. Nem szükséges „feszegetni”, fakanállal vagy egyéb eszközzel durván nyitásra kényszeríteni az állkapocsízületet. A nem megfelelő technikával való passzív szájnyitás erőltetése további problémákat eredményezhet. Kimozdulhat az állkapocsízületben a porc (discus diszlokáció), melynek kezelése mihamarabbi szakszerű segítséget igényel (lásd: ízületi probléma miatt kialakuló szájzár).
Amennyiben a fogászati beavatkozást követően 1 hét alatt nem oldódik a szájzár, temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornász felkeresése javasolt. Minél hamarabb elkezdődik a terápia, annál könnyebben érhető el javulás. Állkapocsízületi gyógytorna során speciális izomlazító gyakorlatokat, lágyrészmobilizációs technikákkal kiegészítve fokozatosan oldjuk a szájzárat. Amennyiben jelenleg is szájnyitási nehézsége van és fogászati kezelésre készül, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a problémáról. Érdemes a kezelés előtt állkapocs specialista terapeutával konzultálnia, szükség szerint lazító hatású gyakorlatokat betanulnia. A gyakorlatok segítségével fel tudja készíteni állkapocsízületét a fogászati beavatkozásra és a kezelés esetleges utóhatásai jelentkezésekor gyorsan, szakszerűen tudja enyhíteni panaszait.