→ Milyen okai lehetnek az állkapocs fájdalomnak?
A temporomandibuláris diszfunkció (TMD) leggyakoribb tünete az állkapocsízület és környékén jelentkező fájdalom, melynek hátterében a rágóizmok extrém mértékű feszülése vagy az ízületi porc kopása, esetleg elmozdulása állhat. Ezek a folyamatok az állkapocsízület túlterheléséhez vezetnek. De mi okozhatja a fokozott terhelést az állkapocsízületben?
A rágóizmok feszülésének számos oka lehet, leggyakrabban az alvás és/vagy ébrenlét során jelentkező fogszorítás, fogcsikorgatás fordul elő. Fogcsikorgatás során több, mint 50 kilogramm terhelésnek van kitéve az állkapocsízület, a rágóizmok és a fogak egyaránt. A hosszan tartó állandó statikus terhelés hatására fokozottá válik a rágóizmok működése. Hosszútávon az állkapocs izmai kifáradnak, göcsös összehúzódásuk figyelhető meg, ami állkapocsfájdalmat okoz. A feszes rágóizmokban a vér és oxigénszállítás akadályozottá válik, melynek következménye lehet a nyugalomban jelentkező állkapocsízületi fájdalom, ami szájnyitás hatására fokozódik.
Az állkapocsízületet érő extrém terhelésfokozódás hatására az ízületben található porc fokozatosan kopik. Minél jobban elkopik, annál jobban csökken az állkapocsízület nyíróerőkkel szembeni ellenállóképessége. Ilyen esetben a fájdalom általában az állkapocsízületi mozgásokra (pl. beszéd, rágás, ásítás) fokozódik, esetleg „hórpogás” szerű hangélmény kíséri.
Az állkapocsízület egy ízületi fejből és egy ízületi árokból áll, ami között található az állkapocsízület porckorong. A porckoronghoz hozzákapcsolódik egy erekkel és idegekkel átszőtt terület. Az állkapocsízület élettani mozgásai során az ízületi fej és a porc együtt mozog az ízületi árokban. Hirtelen nagy szájnyitás, például ásítás, almába harapás következtében az állkapocsízületi porckorong kimozdulhat az anatómiai helyzetéből, amit állkapocs kattogás és intenzív állkapocsízületi fájdalom kísérhet. Ilyen esetben az ízületi fej és az ízületi árok között nem a porc, hanem az erekkel és idegekkel átszőtt érzékeny képlet helyezkedik el, így az állkapocsízületi mozgások során ezt a területet éri a terhelés, ami nagy fájdalommal jár, mivel idegvégződéseket tartalmaz. Ilyen esetben jellemző az állkapocsfájdalom mellett a korlátozott, esetleg ferde szájnyitás is. A fájdalom az idő múlásával enyhül, mivel az erekkel átszőtt terület képes az adaptálódásra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a porc visszakerült élettani helyzetébe, ezért feltétlen szükséges állkapocs-specialista szakember felkeresése. Minél hamarabb kezdődik a kezelés, annál nagyobb az esély az eredeti helyzet visszaállítására.
Hosszan tartó statikus szájnyitás, például fogászati és szájsebészeti kezelések sorén, a rágóizmok extrém mértékben túlterhelődhetnek, elfáradhatnak, ami állkapocsfájdalmat okozhat.
Állkapocsízületi gyulladás következtében is kialakulhat állkapocsfájdalom. A gyulladás előfordulhat lokálisan, csak az állkapocsízületet érintve, de megjelenhet szisztémás betegség részeként is. Ilyen betegség például a Rheumatoid arthritis, Bechterev-kór, a Sjörgen szindróma vagy egyéb perifériás gyulladással járó kórképek.
Állkapocsízületet ért trauma, ütés következtében is kialakulhat állkapocsfájdalom, ami súlyosabb esetben állkapocsízületi ficammal vagy állkapocsízületi fejecstöréssel is járhat. Ilyen esetben elsődlegesen orvosi vizsgálat indokolt és csak ezt követően javasolt az állkapocsízületi gyógytorna elkezdése. Azonban, mint minden traumás sérülés esetén, az állkapocsízületnél is különösen fontos a szakszerű rehabilitáció. Minél korábban kezdődik, annál nagyobb az állkapocsízületi funkció maradéktalan helyreállítására.
A szájüregben vagy a fogak környékén kialakult tályog gyulladást okoz, nyomást gyakorolva a környező szövetekre, beleértve az állkapocs izmait is. A gyulladás miatt a rágóizmok megfeszülnek, ami tovább növeli az állkapocsfájdalmat és diszkomfortot. Ilyen esetben mihamarabb javasolt fogorvos felkeresése a megfelelő terápiás kezelés elkezdése érdekében.
Fogászati fertőzések következtében is kialakulhat állkapocsfájdalom, például fogszuvasodás vagy gyökércsúcs-gyulladás során. Ha a fogszuvasodás eléri a fogbelet, fertőzés alakulhat ki és az állkapocsra is kiható fájdalmat okozhat. Ilyen esetben mindenképpen javasolt fogorvos felkeresése a tovább romlás megállítása érdekében.
Arcüreggyulladás esetén is előfordulhat állkapocsfájdalom, különösen, ha a gyulladás kiterjed az állkapocskörüli területekre is. Ilyen esetben előzetes fül-orr-gégészeti vizsgálat javasolt a gyulladás megerősítése vagy kizárása végett. Amennyiben az arcüreggyulladás után is fennmarad az állkapocsfájdalom, javasolt állkapocs-specialista szakember felkeresése.
Mandulagyulladás során a fájdalom sokszor az állkapocs és a fül területére is kisugározhat. Ilyen esetben javasolt a háziorvos vagy fül-orr-gégész felkeresése. Amennyiben a mandulagyulladás megszűnése után is fennmarad az állkapocs vagy fülfájdalom, javasolt állkapocs-specialista szakember felkeresése.
→ Mikor szükséges állkapocs-specialista szakemberhez fordulni állkapocsfájdalom esetén?
Állkapocsfájdalom esetén leginkább az határozza meg, hogy mikor szükséges szakemberhez fordulni, hogy mi az állkapocsfájdalom kiváltó oka és, hogy mennyi ideje áll fenn a probléma. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben az állkapocsfájdalom fogászati kezelést követően vagy egyéb hirtelen nagy szájnyitást követően alakul ki és nem múlik el spontán 3-4 napon belül, esetleg erősödik a fájdalom, akkor érdemes állkapocs-speciliasta szakembert felkeresni. Ha az állkapocsfájdalom mellett szájnyitási korlátozottság, szájzár vagy fülzúgás jelentkezik, akkor is érdemes mihamarabb állkapocs-specilista szakemberhez fordulni. Ha az állkapocsfájdalom lassan alakult ki és már több, mint 1 hete tart, illetve visszatérően jelentkezik, akkor is érdemes állkapocs-specialista szakemberrel konzultálni, feltéve, ha a panasz hátterében nem áll fogászati vagy fül-orr-gégészeti probléma. Állkapocs-specialista szakember felkeresése abban az esetben is javasolt, ha nemcsak állkapocsfájdalom, hanem fülfájdalom, arcfájdalom vagy gyakori fejfájás is tapasztalható az állkapocsfájdalom mellett.
→ Hogyan diagnosztizálják az állkapocsfájdalom okát?
Állkapocsfájdalom esetén az eső lépés a kiváltó ok feltérképezése. Az is előfordulhat, hogy arcüreg vagy mandulagyulladás, esetleg fogszuvasodás következtében jelentkezik az állkapocsfájdalom, ilyen esetben az alapbetegség szakszerű kezelésére van szükség nem pedig állkapocsterápiára.
Amennyiben állkapocsízületi diszfunkció áll a panasz hátterében, el kell különíteni, hogy izom vagy ízületi eredetű diszfunkcióról van szó, esetleg mindkettőről. Az állkapocsízületi diagnózis felállítása során kiemelt jelentősége van a kórtörténet részletes megismerésének. Az anamnézis felvétel során fontos áttekinteni az esetleges korábbi vizsgálatok eredményét. Fontos részletesen átbeszélni, hogy milyen panaszai vannak a páciensnek, azok mióta állnak fenn, milyen szituációban jelentkeznek, mire fokozódnak, enyhülnek és hogy van-e napszaki ingadozásuk. Szükséges megismerni az esetleges fájdalom helyét, jellégét és erősségét. Ezt követően jön a fizikális vizsgálat, melynek első része a fej, arc, nyak és a teljes test, testtartás megtekintése. A folytatásban a rágóizmok és nyakizmok tapintásos vizsgálata következik. Ilyenkor a terapeuta az izmok tónusát nézi és hasonlítja össze a jobb és baloldalon, valamint nyomásérzékeny pontokat keres, amivel esetlegesen tudja provokálni a panaszt. Ezután következik az ízületi mozgásvizsgálat, mely során a terapeuta különböző állkapocsmozgások kivitelezését kéri a pácienstől pl. szájnyitás, állkapocs előre, valamint jobbra-balra tolása. A szakember nemcsak a mozgástartomány mértékét, hanem a fájdalom és a hangjelenség jelenlétét is figyelemmel kíséri.
A vizsgálat egyes részei önmagukban nem diagnosztikus értékűek. A vizsgálatot végző állkapocs-specialista szakember a fizikális vizsgálatot a kórtörténettel együttesen értékeli és vonja le belőle a következtetést. Előfordulhat az is, hogy a diagnózis felállításához képalkotó eljárásra, állkapocsízületi MR vizsgálatra van szükség. A legpontosabban ezzel a módszerrel lehet elkülöníteni az izom és ízületi eredetű állkapocs problémákat. Fontos megjegyezni azonban, hogy a fizikális vizsgálat és a kórtörténet az esetek nagy többségében elég szokott lenni a diagnózis felállításához.
→ Miért fontos az állkapocsfájdalom korai kezelése és milyen szövődményekkel járhat, ha figyelmen kívül hagyjuk?
Amennyiben az állkapocsfájdalom rágóizom vagy ízületi diszfunkcióval is jár különösen fontos a korai terápiakezdés. Minél hamarabb kezdődik a szakszerű kezelés, annál nagyobb az esély a diszfunkció maradéktalan helyreállítására. Például, ha az állkapocsfájdalom szájnyitási korlátozottsággal is jár és beigazolódik, hogy az állkapocsízületi porc kimozdulása áll a háttérben, annak helyreállítására csak korlátozott ideig van lehetőség. Utána reális terápiás célkitűzés inkább az új ízületi struktúrához való alkalmazkodás, mintsem a helyreállítás.
Amennyiben az állkapocsfájdalom tartósan jelen van, korlátozhatja a hétköznapi tevékenységeinket, mint például az alvás, evés, beszéd, rágás, ásítás vagy csókolózás. Hosszantartó erős fájdalom esetén jelentős életminőség romlás is bekövetkezhet, ami az általános pszichés állapotot és a közérzetet is negatívan befolyásolhatja. Időben elkezdett állkapocsterápia esetén megelőzhető a fájdalom fokozódása és krónikussá válása.
Az elhúzódó állkapocsfájdalomnak az egyik leggyakoribb szövődménye a panasz súlyosbodása. Ilyen esetben sűrűsödik a fájdalom jelenléte és fokozódik az intenzitása, valamint egyéb területekre is kiterjedhet. Érintetté válhat a fül, arc és a fej, valamint a nyak területe is.
→ Hogyan lehet kezelni az állkapocsfájdalmat?
Állkapocsfájdalom kezelése esetén az első lépés a kiváltó ok felderítése. Amennyiben állkapocsízületi diszfunkció áll a háttérben első lépésként konzervatív terápia alkalmazása javasolt. Olyan terápia, ami minimális kockázatú és nem jár visszafordíthatatlan következményekkel. Ilyen például az állkapocsízüeti gyógytorna.
Állkapocsízületi gyógytorna során a rágóizmok és a rágóízület funkciójának helyreállítására törekszünk. Az állkapocsterápia során többféle módszert is alkalmazunk a cél elérése érdekében, melyek aktív és passzív technikákból tevődnek össze. Aktív technika, amit a páciens sajt maga végez, passzív technika, pedig amit a terapeuta végez a páciensen. Az aktív technikák közé tartoznak az állkapocsízületi gyógytorna gyakorlatok. A kívánt hatás elérése érdekében fontos, hogy ezek szakszerűen, egyénre szabottan legyenek betanítva és rendszeresen ellenőrizve, szükség esetén módosítva legyenek. Ellenkező esetben, akár állapotromlás is bekövetkezhet. Passzív technikák közé tartozik a manuálterápia, mely során ízületi és lágyrészmobilizációs fogásokat alkalmazunk. Ezen kívül a rágóizmok lazítása érdekében triggerpont és fascia kezelés is hatékony kiegészítője az állkapocsízületi gyógytornának.
Amennyiben a 6-8 hétig rendszeresen és szakszerű útmutatás mellett végzett állkapocsízületi gyógytorna nem hozza el a kívánt hatást, akkor gnatológiában jártas fogorvos felkeresése javasolt sínterápia céljából. Állkapocs-specialista gyógytornászaink amennyiben úgy ítélik meg, hogy szükséges, már a 6-8 hét letelte előtt fogják javasolni gnatológus bevonását.
Fokozott, szűnni nem akaró tartós fájdalom, gyulladás esetén kiegészítő gyógyszeres tárpia javasolt. Amennyiben vényköteles gyógyszerek alkalmazására van szükség, fogorvos vagy háziorvos tud receptet adni.
Amennyiben a fogszorítást állkapocsízületi gyógytornával és sínterápiával sem sikerül mérsékelni, valamint szorongás, stresszes életmód vagy depresszió is jelen van, különösen javasolt pszichoterápia kezdése. Ilyen esetben az elsőként választandó, leghatékonyabb, bizonyítékon alapuló módszer a kognitív viselkedésterápia (CBT).
Állkapocsterápia első konzultáció során felderítjük az állkapocsízületi diszfunkció okát és annak megfelelően alakítjuk a terápiát. Temporomandibuláris gyógytornával, életmódbeli tanácsadással, lazítógyakorlatokkal, segítünk megszűntetni állkapocsfájdalmát.
