Állkapocsfájdalom
A temporomandibuláris diszfunkció leggyakoribb tünete az állkapocsízület és környékén jelentkező fájdalom, melynek leggyakoribb oka a rágóizmok extrém mértékű feszülése, valamint az ízületi porc kopása, elmozdulása.
A rágóizmok feszülésének számos oka lehet, leggyakrabban az alvás és/vagy ébrenlét során jelentkező fogcsikorgatás fordul elő. Fogcsikorgatás során több, mint 50 kilogramm terhelésnek van kitéve az állkapocsízület, a rágóizmok és a fogak egyaránt. A hosszan tartó állandó terhelés hatására felborul a rágóizmok egyensúlya. A feszes rágóizmokban a vér és oxigénszállítás akadályozottá válik, melynek következménye lehet a nyugalomban jelentkező állkapocsízületi fájdalom, ami szájnyitás hatására fokozódik.
Az állkapocsízületet érő extrém terhelésfokozódás hatására az ízületben található porc fokozatosan kopik. Minél jobban elkopik, annál jobban csökken az állkapocsízület nyíróerőkkel szembeni ellenállóképessége. Ilyen esetben az állkapocsfájdalom általában az állkapocsízületi mozgásokra (pl. beszéd, rágás) fokozódik, esetleg „hórpogás” szerű hangélmény kíséri.
Az állkapocsízület egy ízületi fejből és egy ízületi árokból áll, ami között található egy porckorong. A porckoronghoz hozzákapcsolódik egy erekkel és idegekkel átszőtt terület. Az állkapocsízület élettani mozgásai során az ízületi fej és a porc együtt mozog. Hirtelen kivitelezett, nagy nyitás hatására (például ásítás, almába harapás) előfordulhat, hogy a porc áthelyeződik, leggyakrabban előrefelé. Ekkor hallható egy reccsenés, ami általában nagy fájdalommal jár, esetenként beletelhet pár másodpercbe mire be tudjuk csukni a szánkat. Ilyen esetben az ízületi fej és az ízületi árok között nem a porc, hanem az erekkel és idegekkel átszőtt terület helyezkedik el, így az álkapocsízületi mozgások során ezt a területet éri a terhelés, ami nagy fájdalommal jár, mivel idegvégződéseket tartalmaz. A fájdalom az idő múlásával enyhül, mivel az erekkel átszőtt terület képes az adaptálódásra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a porc visszakerült élettani helyzetébe, ezért feltétlen állkapocsízületi kezelésben jártas szakember felkeresése ajánlott. Minél hamarabb kezdődik a kezelés, annál nagyobb az esély az eredeti helyzet visszaállítására.
Állapotfelmérés során felderítjük az állkapocsízületi diszfunkció okát és annak megfelelően alakítjuk a terápiát. Temporomandibuláris gyógytornával, életmódbeli tanácsadással, lazítógyakorlatokkal, segítünk megszűntetni állkapocsízületi fájdalmát.
Szájzár, szájnyitási korlátozottság
Az állkapocsízület egy ízületi fejből és egy ízületi árokból áll, ami között található egy porckorong (discus). Az állkapocsízület fiziológiás mozgásai során az ízületi fej és a porckorong együtt mozog. Hirtelen kivitelezett, nagy nyitásra (például ásítás, almába harapás) előfordulhat, hogy a porc áthelyeződik, leggyakrabban előrefelé. Ekkor hallható egy reccsenés, ami általában nagy fájdalommal jár, esetenként pár másodpercbe beletelik mire be tudjuk csukni a szánkat. A hasonló események után kialakuló szájzár a porc áthelyeződésének, diszlokációjának köszönhető, mely során a rágóizmok megfeszülnek, ezzel tovább gátolva a szájnyitás mértékét. Ilyenkor a porckorong kizáródik az ízületből, az ízületi fej elé kerül. Szájnyitás során az ízületi fej beleütközik a porckorongba, és nem tud tovább haladni, ezért a szájnyitás akadályozott, szájzár alakul ki. Leglátványosabb jele, a sérült oldal irányába történő korlátozott mértékű, ferde szájnyitás
Az idő múlásával spontán enyhülhetnek a panaszok, csökkenhet a fájdalom, nőhet és egyenesedhet a szájnyitás mértéke, de a porckorong adekvát kezelés nélkül nem kerül vissza élettani helyzetébe. Fontos, hogy a diszlokációt követően mihamarabb forduljunk fogorvoshoz vagy temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornászhoz. Minél kevesebb idő telik el a diszlokáció okozta szájzár kialakulását követően, annál nagyobb az esély a trauma előtti helyzet maradéktalan visszaállítására. Az akut discus diszlokáció az egyik leghatékonyabban kezelhető állkapocsízületi diszfunkció. Manuális technikával lazítjuk az érintett rágóizmot, majd ízületi trakciót alkalmazva az ízfelszíneket enyhén távolítjuk egymástól, annak érdekében, hogy legyen esélye visszahelyeződni a discusnak.
Izomeredetű probléma miatt lassan kialakuló szájzár:
Szájzár azonban nemcsak állkapocsízületi porc áthelyeződés hatására alakulhat ki. Gyakran előfordul izomeredetű probléma következtében kialakuló szájnyitási korlátozottság. Orális rossz szokások, például a nyelv szájpadlásra való vákuumos felszívása, a fogak szorítása, gyakori ajaknyalogatás vagy rágcsálás jelentős terhet ró az állkapocsízületre és a rágóizmokra egyaránt, mely az időmúlásával szájnyitási korlátozottság kialakulását okozhatja. Fájdalmassá válhat a beszéd, harapás, rágás, ásítás. A fájdalom kerülése érdekében sokszor próbáljuk kímélni a rágóizmainkat és keveset beszélni, evés során kisebbre nyitni, ezzel egy ördögi körbe kerülve. A szájnyitás kerülésével a rágóizmok tovább rövidülnek, így még fájdalmasabbá válnak a szájmozgások, melynek következtében még inkább kerüljük őket, végül kialakul a szájzár. Amennyiben a szájnyitási nehézség, szájzár fokozatosan alakult ki, valószínűleg izomeredetű probléma okozza, ami állkapocsízületi gyógytornával sikeresen oldható.
Izomeredetű szájnyitási korlátozottság esetén az állkapocsízületi terápia központjában az orális rossz szokások tudatosítsa és leépítése, valamint a rágóizmok lazítása áll. A temporomandibuláris terápia során, segítünk az állkapocsízület és a nyelv nyugalmi helyzetének tudatosításában, így csökkentve a feszes izmokat érő terhet. A már kialakult görcsöket lágyrészmobilizációs technikával és lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal oldjuk. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, temporomandibuláris terápiával a feszes rágóizmok okozta szájzár megszüntethető.
Izomeredetű probléma miatt hirtelen kialakuló szájzár:
Hirtelen kialakuló izomeredetű szájzár leggyakrabban fogászati kezelést követően fordul elő. A hosszan tartó nyitás következtében a rágóizmok elfáradnak és védekező izomfeszülés jön létre. A védekező izomfeszülés lényege, hogy a szervezet érzékeli, hogy fájdalmas számára a hosszan tartó szájnyitás. Védekezés gyanánt annyira megfeszíti a rágóizmokat, hogy nem engedi létrejönni a fájdalmas mozgást, a szájnyitást és szájzár alakul ki.
Adekvát segítség nélkül a szájzár tovább fokozódhat. A fájdalmas szájnyitás miatt sokszor kerüljük a szájmozgásokat, melynek következtében az izmok tovább rövidülnek, még fájdalmasabbá válik a szájnyitás, ezzel egy ördögi körbe kerülve.
Fogászati kezelést követően az esetek többségében pár nap alatt spontán oldódik a szájzár. Nem szükséges „feszegetni”, fakanállal vagy egyéb eszközzel durván nyitásra kényszeríteni az állkapocsízületet. A nem megfelelő technikával való passzív szájnyitás erőltetése további problémákat eredményezhet. Kimozdulhat az állkapocsízületben a porc (discus diszlokáció), melynek kezelése mihamarabbi szakszerű segítséget igényel (lásd: ízületi probléma miatt kialakuló szájzár).
Amennyiben a fogászati beavatkozást követően 1 hét alatt nem oldódik a szájzár, temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornász felkeresése javasolt. Minél hamarabb elkezdődik a terápia, annál könnyebben érhető el javulás. Állkapocsízületi gyógytorna során speciális izomlazító gyakorlatokat, lágyrészmobilizációs technikákkal kiegészítve fokozatosan oldjuk a szájzárat. Amennyiben jelenleg is szájnyitási nehézsége van és fogászati kezelésre készül, feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a problémáról. Érdemes a kezelés előtt állkapocs specialista terapeutával konzultálnia, szükség szerint lazító hatású gyakorlatokat betanulnia. A gyakorlatok segítségével fel tudja készíteni állkapocsízületét a fogászati beavatkozásra és a kezelés esetleges utóhatásai jelentkezésekor gyorsan, szakszerűen tudja enyhíteni panaszait.
Állkapocskattogás
Porckorong eredetű kattogás:
Temporomandibuláris diszfunkció során előfordulhat, hogy az állkapocsízületi mozgásokat hangjelenség kíséri. A hangjelenség lehet kattogás vagy krepitáció. Állkapocs kattogás során rövid, éles, hangosabb vagy halkabb ízületi hangjelenség figyelhető meg, főként szájnyitás és az állkapocsízület jobbra-balra tologatása során. Krepitációkor dörzsölő, „hóropogás” szerű hangélmény van jelen, mely szinte minden irányú állkapocsmozgáskor megfigyelhető.
Ha az állkapocsízületi kattogás nem jár fájdalommal és egyéb tünettel, akkor nem szükségszerű az állkapocsízületi gyógytorna. Preventív életmódbeli tanácsadással csökkenthető az esély állkapocsízületi panasz kialakulására.
Az állkapocsízület egy ízületi fejből és egy ízületi árokból áll, ami között található egy porckorong (discus). Az állkapocsízület mozgásai során az ízületi fej és a discus együtt mozog. A népesség harmadánál fordul elő, hogy a discus az ízületi fej előtt helyezkedik el. Ebben az esetben szájnyitás során, az ízületi fej egy hangosabb kattanó hang kíséretében „bepattan” a discus alá, majd szájzárás során egy halkabb kattanással „kiugrik” alóla és visszakerül eredeti helyzetébe. Ha az állkapocsízületi kattogás fájdalommal, szájzárral, szájnyitási korlátozottággal vagy ferde szájnyitással jár, hatékony megoldást nyújt a temporomandibuláris terápia, mely során ízületi trakciót alkalmazva az ízületi felszíneket enyhén eltávolítjuk egymástól, annak érdekében, hogy legyen esélye visszahelyeződni a discusnak. Lazítógyakorlatokkal és lágyrészmobilizációs technikákkal oldjuk a feszes izmokat a fájdalomcsillapítás és az állkapocsízületi mozgásterjedelem helyreállítása érdekében.
Az állkapocsízületi kattogás típusának és a fizioterápia szükségének felmérése mindig szakember feladata.
Hipermobilitás következtében kialakuló kattogás:
Hipermobilitás során az ízületi fej túlmozog a normál értékként elfogadott tartományon. Jellemzően a szájnyitás végén, az ízületi fej éles, kattanó hang kíséretében beleütközik a mozgáspálya élettani csontos határába, esetenként túlhalad rajta. Az állkapocsízület és a szalagok túlterhelődnek, bizonyos izmok feszessé, a túlterhelés következtében a szájmozgások fájdalmassá válnak. A fájdalom kerülése érdekében sokszor próbáljuk kímélni a rágóizmainkat: keveset beszélünk, evés során kisebbre nyitunk. A rágóizmok kímélésével ördögi körbe kerülünk. A szájnyitás kerülésével a rágóizmok gyengülnek, kevésbé tudnak stabilizálni. Stabilizálás hiányában fokozódik a hipermobilitás.
Állkapocsízületi gyógytorna során a gyengült rágóizmokat erősítjük, a feszes izmokat lazítógyakorlatokkal és lágyrészmobilizációs technikával oldjuk, ezzel helyreállítva az egyensúlyt az állkapocsízületben. Életmódbeli tanácsadással segítünk a mindennapi mozgások helyreállításában, nem lesz többé félelmetes az ásítás, a nagy szájnyitás.
Szalageredetű kattogás:
Szalageredetű kattogás jellemzője, hogy a szájnyitás és szájzárás során mindig ugyanazon a szakaszon jelentkezik a kattanó hang. A mozgás során az ízületi fej „húrszerűen” megpendíti az ízületi szalagot, ez adja a kattogó jelenséget. Fizioterápiás teendő ebben az esetben nincs, mivel anatómiai adottságról van szó.
Krepitáció:
Krepitációkor a temporomandibuláris ízületben dörzsölő, „hóropogás” szerű hangélmény van jelen, mely szinte minden irányú állkapocsmozgáskor megfigyelhető. Leginkább ízületi kopáskor fordul elő, gyakran jár együtt fájdalommal, mozgásbeszűküléssel. A fájdalom kerülése érdekében sokszor próbáljuk kímélni állkapocsízületünket, rágóizmainkat. Evés és beszéd során igyekszünk minél kisebb szájnyitást végezni, kevéssé artikulálunk. A szájmozgások kerülésével ördögi körbe kerülünk. A rágóizmok rövidülnek és mozgás során még inkább fájnak. Csökken a szájnyitás mértéke, az állkapocs jobbra-balra tolása fájdalmassá, nehézkes és gyakran kivitelezhetetlenné válik.
Állkapocsízületi gyógytorna során ízületi trakciót alkalmazva az ízfelszíneket enyhén távolítjuk egymástól, ezzel biztosítva helyet az ízfelszínek szabad mozgásához. Lazítógyakorlatokkal és lágyrészmobilizációs technikákkal oldjuk a feszes izmokat a fájdalomcsillapítás és az állkapocsízületi mozgásterjedelem helyreállítása érdekében.
Rágási nehézség
Állkapocsízületi diszfunkció során előfordulhat harapási, rágási nehézség. Kemény ételek, például kenyérhéj, rántotthús, magvak fogyasztása gyakran okoz gondot a temporomandibuláris panasszal rendelkezők számára. Állkapocsízületi diszfunkció során a rágóízület túlterhelődik. Rágás során további teher éri az ízületet, ami fokozott fájdalommal reagál a plusz terhelésre. Temporomandibuláris diszfunkció során, rágás alatt nemcsak állkapocsízületi fájdalom jelentkezhet, hanem rágóizomba sugárzó panasz is felléphet.
Szájzár, szányitási korlátozottság, ízületi fájdalom esetén fájdalmas lehet a harapás, mert a feszes izmok nem engedik a megfelelő mértékű szájnyitást. Fájdalmas lehet a rágás, mert a fokozott tónusú rágóizmok okozhatnak fogba sugárzó fájdalmat, ami nehezíti az étkezést. A hosszan tartó fogszorítás hatására kophat a fogzománc és érzékennyé válhatnak a fogak az egyes ételekkel, italokkal szemben.
Foghiány vagy trauma hatására előfordulhat, hogy csak az egyik oldalon kivitelezhető a rágás. Az egyoldali terhelés hatására az ízületben diszfunkciós panaszok jelentkeznek. Szervezetünk egyensúlyra törekszik. A fokozott terhelés csökkentése érdekében az ellenoldali ízület elkezd kompenzálni. Bizonyos idő elteltével a rossz terhelésnek köszönhetően a másik ízület is érintetté válik, megjennek temporomandibuláris panaszok.
Állkapocsízületi gyógytorna során lágyrészmobilizációs technikával lazítjuk a rágóizmokat és helyreállítjuk az ízület egyensúlyi állapotát. Állkapocsízületi gyakorlatokkal segítünk visszaállítani az ízület nyugalmi helyzetét. Életmódbeli tanácsokkal koordináljuk a rágóizmok otthoni lazítását, így segítve a panaszmentes állapot kialakulását.
Nyelési nehézség
Gyakori torokfájás, nyelési problémák, „gombócérzet” hátterében húzódhat állkapocsízület probléma, melynek leggyakoribb oka a feszes rágóizomzat. A rágóizmok túlfeszülésének számos tényezője lehet, mint például az alvás és/vagy ébrenlét során jelentkező fogszorítás, előrehelyezett fejtartás, nem megfelelő testtartás, állkapocsízület traumás sérülése, sugárkezelés, nyelvlökéses nyelés. A fokozott terhelés hatására a rágóizmokban úgynevezett triggerpontok alakulnak ki. A triggerpontok az izomban tapintható jellegzetes csomók, melyek fenntartott nyomásra meghatározott területre kisugárzó fájdalmat adnak. A rágó- és nyakizmokban kialakult triggerpontok gyakori okozói a nyelési nehézség, például a nyelés során jelentkező „gombócérzet”.
Állkapocsízületi gyógytorna során felderítjük a feszes rágóizmok hátterében húzódó lehetséges okokat. A lágyrészek manuális kezelésével és lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal csökkentjük a feszes rágóizmok tónusát. Életmódbeli tanácsadással segítünk a tartós javulás elérésében.
Fogszorítás, fogcsikorgatás (bruxizmus)
Fogcsikorgatás során több, mint 50 kilogramm terhelésnek van kitéve az állkapocsízület, a rágóizmok és a fogak egyaránt. A hosszan tartó állandó terhelésnek köszönhetően felborul a rágóizmok egyensúlya, ami súlyos következményekkel járhat. A hosszan tartó fogszorítás hatására a fogzománc kopása figyelhető meg. Bizonyos ételek, italok (például gyümölcsök, hideg üdítők, bor) fogyasztása éles nyilalló fájdalmat válthat ki. A frontfogak csücskei elkopnak, aljuk csipkézetté válik, a koronáról lepattogzik a porcelán. A fogak berepedeznek, eltörnek, a rágófelszínek elkopnak, végül csökken a harapási magasság és megváltozik az állkapocsízület terhelése.
Az állkapocsízület nyugalmi helyzete, ha az alsó és felső fogsor között 2-3 mm távolság van. Az alsó és a felső fogsor zárt száj mellett nem érintkezhet. Ha a fogak összeérnek, akkor a rágóizmok dolgoznak. Ha nemcsak összeérnek, hanem össze is szorulnak, még nagyobb teher éri az izmokat és az ízületet. Az egész napos „munkától” a rágóizmok feszessé, fájdalmassá válnak.
A fogak csikorgatása, szorítása jelentkezhet ébrenlét és alvás közben egyaránt. Ébredés után közvetlenül, az állkapocsízület környéki és halántéktájéki fájdalom éjszakai fogcsikorgatásra utal, míg a napközben-estefelé jelentkező panasz, inkább nappali szorítást feltételez.
Fogcsikorgatás kezelése során elsődleges célunk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének helyreállítása. A terápia a tünetek, valamint a tüneteket fenntartó faktorok tudatosításával kezdődik. Ha nem tudjuk, milyen szituációkban, milyen gyakorisággal csikorgatjuk a fogainkat, akkor nem tudunk róla leszokni, így nem tudjuk csökkenteni panaszainkat. A kiváltó ok tudatosításával párhuzamosan, lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal és légyrészmobilizációs technikával csökkentjük a feszes rágóizmok tónusát. Segítünk leszokni a nappali fogcsikorgatásról. Fogszorítás nélkül feszülésmentesebben telnek a nappalok, „pihennek” a rágóizmok, ezáltal javul az alvásminőség, így csökken az éjszakai fogcsikorgatás mértéke is. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, állkapocsízületi terápiával hatékonyan kezelhető az ébrenlét és/vagy alvás közben jelentkező fogcsikorgatás.
Amennyiben a temporomandibuláris terápia egy bizonyos szinten megakad vagy nem érjük el a kívánt hatást, érdemes kezelőorvosával konzultálnia harapásemelő sín készítéséről. A harapásemelő sín védi a fogakat a kopástól és csökkenti az állkapocsízületet érő terhelést. Az esetek többségében a sínterápia és az állkapocsízületi gyógytorna együttesen hatékonyan kezeli az éjszakai fogcsikorgatást.
Fogfájás
Ha fogászatilag mindent rendben találnak és mégis fáj egyik-másik fogunk, nagy valószínűséggel rágóizomeredetű, fogba sugárzó fájdalommal állunk szemben, melyre hatékony kezelést nyújt az állkapocsízületi gyógytorna. A rágóizmok fokozott terhelésének köszönhetően a vér és oxigénszállítás akadályozottá válik, melynek következtében úgynevezett triggerpontok alakulnak ki. A triggerpontok az izomban tapintható jellegzetes csomók, melyek fenntartott nyomásra, meghatározott területre kisugárzó fájdalmat adnak. A fogfájás gyakran a rágóizmok triggerpontjai okozzák.
Temporonamdibuláris terápia során törekszünk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének visszaállítására. Első lépésként tudatosítjuk az esetleges szájüregi rossz szokásokat (pl. fogak csikorgatása), melyek a rágóizmok túlműködését okozzák. A rágóizmok fokozott működése az optimális vér és oxigénellátottság csökkenését eredményezi, ami a triggerpontok kialakulásának alapja. A rágóizmok triggerpont kezelése során először lágyrészmobilizációs technikával lazítjuk az izomrétegeket, majd egyenletes erővel, nyomást fenntartva oldjuk a triggerpontot, ezzel fokozatosan csökkentve a fogakba sugárzó fájdalmat. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, állkapocsízületi terápia során hatékonyan kezelhető a triggerpontok okozta fogfájdalom.
Fejfájás
Halántékfájdalom
A halántékizom legyezőszerűen húzódik a koponya oldalsó részéről az állkapocshoz és a száj zárásakor (fogak érintkezésekor) megfeszül. A különböző szájüregi rossz szokások, mint például a fogszorítás és fogcsikorgatás, fokozott terhet ró a halántékizomra, ami halántékfájdalom formájában jelentkezik. Ujjainkat a halántékunkra téve, ha összeszorítjuk a fogainkat, érezhetük a halántékizom feszülését, mely a halánték területén jelentkező fejfájások gyakori okozója.
Állkapocsízületi gyógytorna során feltérképezzük az esetleges szájüregi rossz szokásokat, melyek a fájdalom fenntartó faktorai lehetnek és tudatosítjuk azokat. Segítünk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének megéreztetésében, így csökkentve a feszes izmokat érő terhet. A már kialakult görcsöket lágyrészmobilizációs technikával oldjuk. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, állkapocsízületi gyógytornával a feszes rágóizmok okozta fejfájás jelentős mértékben csökkenthető.
Tarkófájdalom
Fiziológiás fejhelyzet során 5 kilogrammnyi „súlyt” cipelünk a nyakunkon. Előrehelyezett fejtartás során az élettani helyzet felborul. Minél előrébb helyeződik a fej, annál nagyobb teher esik az állkapocsízületre és a nyaki gerincre. Előrehelyezett fejtartás során a tarkó és a nyak izmai megfeszülnek és előre-fölfelé szegik a fejet. Folyamatos feszülésük tarkótájéki fájdalomhoz vezet. A rendellenes fejhelyzet következtében túlfeszülő tarkóizmokban úgynevezett triggerpontok alakulhatnak ki. A triggerpontok az izomban tapintható jellegzetes csomók, melyek fenntartott nyomásra meghatározott területre kisugárzó fájdalmat adnak. A tarkó izmaiban kialakuló triggerpontok gyakori okozói a migrénnek és a „korona” formában jelentkező fejfájásnak.
Fejtetőfájdalom
Amennyiben orvosi indok nem áll a fejtető fájdalom hátterében, előfordulhat, hogy a rendellenes fej és nyakpozíció következtében túlfeszülő nyakizmok okoznak fejtetőfájdalmat. A nyak izmaiban kialakuló triggerpontok gyakran okoznak fejtetőbe sugárzó fájdalmat, mely gyógytornával hatékonyan kezelhető.
Temporomandibuláris terápia során segítünk az élettani fejhelyzet és felborult izomegyensúly visszaállításában. Szükség esetén lágyrészmobilizációs technikával oldjuk a triggerpontokat, ezzel hatékonyan kezelve a tarkó izmainak fokozott terheléséből adódó fejfájást
Fülzúgás
Fülzúgás jellemzői:
Hetente több, mint két alkalommal jelentkező, legalább öt percen át tartó hangélmény fennállásakor beszélünk fülzúgásról (tinnitusról). Az átlag populáció 10-15%-a érintett, leginkább középkorúaknál fordul elő, kétszer annyi férfinál, mint nőnél.
A fülzúgásnak számos megjelenési formája van. Lehet egyoldali vagy mindkét fület érintő, állandóan jelen lévő vagy pulzálva, szakaszosan jelentkező. Magas- vagy mély frekvenciájú, mely bizonyos fej-nyakmozgásokra, pozíciókra fokozódhat vagy csökkenhet. Jelentkezhet önállóan vagy más tünetekkel, például szédüléssel, hallásromlással együtt. Megjelenhet zúgás, sistergés, sípolás, csengés, ciripelés, morajlás, fülpattogás formájában is.
A tudomány mai állása szerint a fülzúgásnak számos oka lehet. Okozhatja agykérgi károsodás, pszichoszomatikus kórképek, vérnyomás-vérkeringés problémák, zajártalom, valamint a temporomandibuláris ízület diszfunkciói, például az állkapocsízületben található porckorong elmozdulása vagy a fogak szorítása, csikorgatása.
Temporomandibuláris diszfunkció következtében kialakuló fülzúgás:
Az állkapocsízület felépítése anatómiailag hasonló az emberi szervezet többi ízületének a felépítéséhez. Élettani helyzetben az állkapocsízület áll egy ízületi fejből és egy ízületi árokból, ami között található egy porckorong (discus). Az ízületi porchoz hozzákapcsolódik egy rágóizom (musculus pterygoideus lateralis felső rostja). A porckorong mögött található egy kötőszövetes állomány, amit vékony csont választ el a belső fültől. A belső fülben találhatóak a hallócsontocskák: kalapács, üllő, kengyel. A kengyelhez hozzákapcsolódik az emberi szervezet legkisebb izma a musculus stapedius.
Bizonyos esetekben, például, ha az állkapocsízületi porc elmozdul a helyéről, megfeszül a hozzá kapcsolódó rágóizom és húzza magával a mögötte lévő kötőszövetes rendszert, ezzel nyomást gyakorolva a belső fülre. A fokozott nyomásnak köszönhetően a musculus stapedius mikrorángásai figyelhetőek meg, mely az adott személy számára fülzúgás formájában észlelhető.
Az állkapocsízület nyugalmi helyzete, ha az alsó és felső fogsor között 2-3 mm távolság van. Ez azt jelenti, hogy az alsó és a felső fogsor zárt száj mellett sem elöl, sem hátul nem érintkezhet. Ha a fogak összeérnek, akkor a rágóizmok dolgoznak. Ha nemcsak összeérnek, hanem össze is szorulnak, még nagyobb teher éri az izmokat. Az egész napos „munkától” a rágóizmok feszessé, fájdalmassá válnak. Megfeszül a musculus pterygoideus lateralis, melynek felső rostja hozzákapcsolódik a discushoz. A rágóizom feszülése megfeszíti a mögötte lévő kötőszövetes rendszert ezzel beindítva a fent említett nyomásfokozó folyamatot mely fülzúgás kialakulásához vezethet.
Fülzúgás kezelése állkapocsízületi gyógytornával:
Fülzúgás észlelése esetén mihamarabbi orvosi kivizsgálás szükséges. Jelenleg a fülzúgás kezelésére nincs egységes terápia. Amennyiben nem találnak orvosi okot a fülzúgás hátterében, érdemes állkapocsízületi kivizsgálást is végezni. Rágóizom eredetű komponens esetén hatékony segítséget nyújthat az állkapocsízületi fizioterápia. Minél hamarabb kezdődik a temporomandibuláris kezelés, annál nagyobb az esély a fülzúgás megszűntetésére.
Az állkapocsízületi gyógytorna abban az esetben tud segíteni a fülzúgás kezelésében, ha annak van izomeredetű komponense. A fülzúgás leggyakoribb állkapocsízületi problémára visszavezethető oka az állkapocsízületi porc elmozdulása, valamint az alvás és/vagy ébrenlét során jelentkező fogszorítás, melynek következményeként feszessé válnak a rágóizmok.
Az állkapocsízületi porc kimozdulásának következtében kialakuló izomfeszülés okozta fülzúgás során az ízületi felszínekre enyhe húzást gyakorolva „helyet csinálunk” az ízületi porcnak, hogy legyen esélye visszahelyeződni. Ezt követően gyógytorna gyakorlatokkal megfelelő irányba tereljük a porckorongot, valamint speciális technikával lazítjuk az érintett, feszes rágóizmokat. Ezzel csökkentve a dobüregi izmok mikrorángását, ami vélhetően okozza a fülzúgást.
Fogszorítás, fogcsikorgatás eredményeként kialakuló feszes rágóizmok okozta fülzúgás során segítünk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének visszaállításában, így csökkentve a feszes izmokat érő terhet. A már kialakult görcsöket lágyrészmobilizációs technikával és lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal oldjuk.
Állkapocsízületi kezelés során tudatosítjuk az esetleges orális és életvitelbeli rossz szokásokat, melyek fenntartó faktorai lehetnek a fülzúgásnak és segítünk a leszokásban. Temporomandibuláris terápia során lágyrészmobilizációval és gyógytorna gyakorlatokkal lazítjuk a rágóizmokat ezzel csökkentve a fülzúgás mértékét és gyakoriságát. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, temporomandibuláris terápiával a feszes rágóizmok következtében kialakult fülzúgás nagymértékben enyhíthető.
2019 első félévében, 155 fővel végzett kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a temporomandibuláris diszfunkcióval rendelkező pácienseink 41,29%-ára volt jellemző fülzúgás. Állkapocsízületi gyógytornát követően 82,81%-uknál jelentkezett javulás a fülzúgás terén.
Amennyiben Ön is fülzúgástól szenved és még nem sikerült enyhíteni panaszát, érdemes temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornásszal konzultálnia, hogy van-e izomeredetű komponense a fülzúgásának.
Szédülés
A fülkürt izmainak beidegzése megegyezik az állkapocsízület mozgatását végző egyik izom beidegzésével. Ha az állkapocs izmai túlterhelődnek, az idegrendszer blokkolódik és elkezdi működtetni az azonos beidegzéssel rendelkező fülkürt nyitásáért és zárásáért felelős izmait, annak ellenére, hogy az adott szituációban az szükségtelen. A fülben való indokolatlan nyomáskiegyenlítés bizonytalanságérzet, szédülés formájában jelentkezhet.
Állkapocsízületi gyógytorna során a rágóizmok lazítását lágyrészmobilizációs technikával végezzük. Kívülről és belülről egyszerre, körkörös mozdulatokkal, enyhe nyomást kifejtve lazítjuk az érintett izmokat, majd állkapocsízületi gyakorlatokkal folytatjuk a terápiát. Segítünk az ízület nyugalmi helyzetének helyreállításában, megakadályozva ezzel a rágóizmok túlterhelődését. Ahogy lazulnak a rágóizmok, úgy fog csökkenni a szédülések gyakorisága.
Nyakfájdalom
Fiziológiás fejhelyzet során 5 kilogrammnyi „súlyt” cipelünk a nyakunkon.
A túlzott számítógép- és telefonhasználat következtében a fej előrehelyeződik mely során az élettani helyzet felborul. Minél előrébb helyeződik a fej, annál nagyobb teher esik az állkapocsízületre és a nyaki gerincre. Élettani helyzetben oldalirányból a nyaki gerinc enyhén homorú. Az előrehelyezett fejtartás során az élettani nyaki homorulat kiegyenesedik, melynek következtében tekintetünk lefelé szegeződik. Testünk az egyensúly helyreállítása érdekében a kialakult helyzetet kompenzálja. A tarkó izmai folyamatos feszüléssel előre-fölfelé biccentik a fejet, hogy tekintetünk előrefelé nézzen. Az „új” egyensúlyi helyzet kialakulásával a nyak elülső izmai túlnyúlnak, a hátsók zsugorodnak. Az állkapocs hátracsúszik, a rágóizmok megfeszülnek és nyomás alá kerül az állkapocsízület. Az „új” helyzetben az állkapocsízület élettani mozgásai megváltoznak ezzel további temporomandibuláris panasz kialakulását indukálva (például helyi- vagy kisugárzó fájdalom, állkapocsízületi kattogás).
A rendellenes állkapocshelyzet és mozgás következtében az izmok túlterhelődnek. A fokozott terhelés hatására az állkapocs izmaiban triggerpontok alakulhatnak ki. A triggerpontok az izomban tapintható jellegzetes csomók, melyek fenntartott nyomásra meghatározott területre kisugárzó fájdalmat adnak, például váll, lapocka, kar területén jelentkezhetnek. Megkülönböztetünk akut és látens triggerpontot. Akut triggerpontról akkor beszélünk, ha a fájdalom nyugalomban is jelen van. Látens triggerpont esetén a fájdalom kizárólag nyomásra jelentkezik.
A nyakfájdalom elleni terápia során tartásjavító gyakorlatokkal helyreállítjuk az egyensúlyi helyzetet és az állkapocs izmainak lazításával csökkentjük a triggerpontok okozta fájdalmat.
