Fogcsikorgatás / Fogszorítás

Fogcsikorgatás során több, mint 50 kilogramm terhelésnek van kitéve az állkapocsízület, a rágóizmok és a fogak egyaránt. A hosszan tartó állandó terhelésnek köszönhetően felborul a rágóizmok egyensúlya, ami súlyos következményekkel járhat. A hosszan tartó fogszorítás hatására a fogzománc kopása figyelhető meg. Bizonyos ételek, italok (például gyümölcsök, hideg üdítők, bor) fogyasztása éles nyilalló fájdalmat válthat ki. A frontfogak csücskei elkopnak, aljuk csipkézetté válik, a koronáról lepattogzik a porcelán. A fogak berepedeznek, eltörnek, a rágófelszínek elkopnak, végül csökken a harapási magasság és megváltozik az állkapocsízület terhelése.

Az állkapocsízület nyugalmi helyzete, ha az alsó és felső fogsor között 2-3 mm távolság van. Az alsó és a felső fogsor zárt száj mellett nem érintkezhet. Ha a fogak összeérnek, akkor a rágóizmok dolgoznak. Ha nemcsak összeérnek, hanem össze is szorulnak, még nagyobb teher éri az izmokat és az ízületet. Az egész napos „munkától” a rágóizmok feszessé, fájdalmassá válnak.

A fogak csikorgatása, szorítása jelentkezhet ébrenlét és alvás közben egyaránt. Ébredés után közvetlenül, az állkapocsízület környéki és halántéktájéki fájdalom éjszakai fogcsikorgatásra utal, míg a napközben-estefelé jelentkező panasz, inkább nappali szorítást feltételez.

Fogcsikorgatás kezelése során elsődleges célunk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének helyreállítása. A terápia a tünetek, valamint a tüneteket fenntartó faktorok tudatosításával kezdődik. Ha nem tudjuk, milyen szituációkban, milyen gyakorisággal csikorgatjuk a fogainkat, akkor nem tudunk róla leszokni, így nem tudjuk csökkenteni panaszainkat. A kiváltó ok tudatosításával párhuzamosan, lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal és légyrészmobilizációs technikával csökkentjük a feszes rágóizmok tónusát. Segítünk leszokni a nappali fogcsikorgatásról. Fogszorítás nélkül feszülésmentesebben telnek a nappalok, „pihennek” a rágóizmok, ezáltal javul az alvásminőség, így csökken az éjszakai fogcsikorgatás mértéke is. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, állkapocsízületi terápiával hatékonyan kezelhető az ébrenlét és/vagy alvás közben jelentkező fogcsikorgatás.

Amennyiben a temporomandibuláris terápia egy bizonyos szinten megakad vagy nem érjük el a kívánt hatást, érdemes kezelőorvosával konzultálnia harapásemelő sín készítéséről. A harapásemelő sín védi a fogakat a kopástól és csökkenti az állkapocsízületet érő terhelést. Az esetek többségében a sínterápia és az állkapocsízületi gyógytorna együttesen hatékonyan kezeli az éjszakai fogcsikorgatást.