Fülzúgás
Fülzúgás jellemzői:
Hetente több, mint két alkalommal jelentkező, legalább öt percen át tartó hangélmény fennállásakor beszélünk fülzúgásról (tinnitusról). Az átlag populáció 10-15%-a érintett, leginkább középkorúaknál fordul elő, kétszer annyi férfinál, mint nőnél.
A fülzúgásnak számos megjelenési formája van. Lehet egyoldali vagy mindkét fület érintő, állandóan jelen lévő vagy pulzálva, szakaszosan jelentkező. Magas- vagy mély frekvenciájú, mely bizonyos fej-nyakmozgásokra, pozíciókra fokozódhat vagy csökkenhet. Jelentkezhet önállóan vagy más tünetekkel, például szédüléssel, hallásromlással együtt. Megjelenhet zúgás, sistergés, sípolás, csengés, ciripelés, morajlás, fülpattogás formájában is.
A tudomány mai állása szerint a fülzúgásnak számos oka lehet. Okozhatja agykérgi károsodás, pszichoszomatikus kórképek, vérnyomás-vérkeringés problémák, zajártalom, valamint a temporomandibuláris ízület diszfunkciói, például az állkapocsízületben található porckorong elmozdulása vagy a fogak szorítása, csikorgatása.
Temporomandibuláris diszfunkció következtében kialakuló fülzúgás:
Az állkapocsízület felépítése anatómiailag hasonló az emberi szervezet többi ízületének a felépítéséhez. Élettani helyzetben az állkapocsízület áll egy ízületi fejből és egy ízületi árokból, ami között található egy porckorong (discus). Az ízületi porchoz hozzákapcsolódik egy rágóizom (musculus pterygoideus lateralis felső rostja). A porckorong mögött található egy kötőszövetes állomány, amit vékony csont választ el a belső fültől. A belső fülben találhatóak a hallócsontocskák: kalapács, üllő, kengyel. A kengyelhez hozzákapcsolódik az emberi szervezet legkisebb izma a musculus stapedius.
Bizonyos esetekben, például, ha az állkapocsízületi porc elmozdul a helyéről, megfeszül a hozzá kapcsolódó rágóizom és húzza magával a mögötte lévő kötőszövetes rendszert, ezzel nyomást gyakorolva a belső fülre. A fokozott nyomásnak köszönhetően a musculus stapedius mikrorángásai figyelhetőek meg, mely az adott személy számára fülzúgás formájában észlelhető.
Az állkapocsízület nyugalmi helyzete, ha az alsó és felső fogsor között 2-3 mm távolság van. Ez azt jelenti, hogy az alsó és a felső fogsor zárt száj mellett sem elöl, sem hátul nem érintkezhet. Ha a fogak összeérnek, akkor a rágóizmok dolgoznak. Ha nemcsak összeérnek, hanem össze is szorulnak, még nagyobb teher éri az izmokat. Az egész napos „munkától” a rágóizmok feszessé, fájdalmassá válnak. Megfeszül a musculus pterygoideus lateralis, melynek felső rostja hozzákapcsolódik a discushoz. A rágóizom feszülése megfeszíti a mögötte lévő kötőszövetes rendszert ezzel beindítva a fent említett nyomásfokozó folyamatot mely fülzúgás kialakulásához vezethet.
Fülzúgás kezelése állkapocsízületi gyógytornával:
Fülzúgás észlelése esetén mihamarabbi orvosi kivizsgálás szükséges. Jelenleg a fülzúgás kezelésére nincs egységes terápia. Amennyiben nem találnak orvosi okot a fülzúgás hátterében, érdemes állkapocsízületi kivizsgálást is végezni. Rágóizom eredetű komponens esetén hatékony segítséget nyújthat az állkapocsízületi fizioterápia. Minél hamarabb kezdődik a temporomandibuláris kezelés, annál nagyobb az esély a fülzúgás megszűntetésére.
Az állkapocsízületi gyógytorna abban az esetben tud segíteni a fülzúgás kezelésében, ha annak van izomeredetű komponense. A fülzúgás leggyakoribb állkapocsízületi problémára visszavezethető oka az állkapocsízületi porc elmozdulása, valamint az alvás és/vagy ébrenlét során jelentkező fogszorítás, melynek következményeként feszessé válnak a rágóizmok.
Az állkapocsízületi porc kimozdulásának következtében kialakuló izomfeszülés okozta fülzúgás során az ízületi felszínekre enyhe húzást gyakorolva „helyet csinálunk” az ízületi porcnak, hogy legyen esélye visszahelyeződni. Ezt követően gyógytorna gyakorlatokkal megfelelő irányba tereljük a porckorongot, valamint speciális technikával lazítjuk az érintett, feszes rágóizmokat. Ezzel csökkentve a dobüregi izmok mikrorángását, ami vélhetően okozza a fülzúgást.
Fogszorítás, fogcsikorgatás eredményeként kialakuló feszes rágóizmok okozta fülzúgás során segítünk az állkapocsízület nyugalmi helyzetének visszaállításában, így csökkentve a feszes izmokat érő terhet. A már kialakult görcsöket lágyrészmobilizációs technikával és lazító hatású állkapocsízületi gyakorlatokkal oldjuk.
Állkapocsízületi kezelés során tudatosítjuk az esetleges orális és életvitelbeli rossz szokásokat, melyek fenntartó faktorai lehetnek a fülzúgásnak és segítünk a leszokásban. Temporomandibuláris terápia során lágyrészmobilizációval és gyógytorna gyakorlatokkal lazítjuk a rágóizmokat ezzel csökkentve a fülzúgás mértékét és gyakoriságát. A folyamatos lazítás és a már kialakult görcs feloldásával, temporomandibuláris terápiával a feszes rágóizmok következtében kialakult fülzúgás nagymértékben enyhíthető.
2019 első félévében, 155 fővel végzett kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a temporomandibuláris diszfunkcióval rendelkező pácienseink 41,29%-ára volt jellemző fülzúgás. Állkapocsízületi gyógytornát követően 82,81%-uknál jelentkezett javulás a fülzúgás terén.
Amennyiben Ön is fülzúgástól szenved és még nem sikerült enyhíteni panaszát, érdemes temporomandibuláris terápiában jártas gyógytornásszal konzultálnia, hogy van-e izomeredetű komponense a fülzúgásának.